Szövegek/Lyrics

Őszi dal 

Minden a helyére kerül majd egyszer… 

Erre gondoltam aznap reggel 

Fárad a lélek, nehezen ébred, ha elindul megszokott monoton útjára 

S belemenetel a tél hideg karjába 

Messziről láttam őt jönni felém 

Nem is vett észre, csak a lépteit nézte 

Ott jött az utca túloldalán 

De váratlanul egy-egy kertnél megáll 

Bekukucskál, mintha valakit keresne 

Egy kőrisfa hullatja levelét egyre… 

Levelek, levelek, ég veletek!! 

Langyos napsugár hevíti színetek 

Pedig ez csak egy egyszerű november délelőtt 

Ravasz tavaszi tréfa a tél előtt 

Még Pet de Chevre* Báró sem értené teljesen 

Mért nem az október fürdik íly kéjesen 

Az enyhe fuvallatban… 

Egyszer szerettelek… aztán máshogyan lett… 

Jaj, ez a sok kőrisfa levél!! 

Vagy nyár vagy nyír, vagy mittudomén! 

Miért kell folyton lehullanotok??? 

Az élet körforgása szánalmas ok! 

Nevetgéljetek valaki máson! 

Kérem vissza a fiatalságom!!! 

(*Megjegyszés: Ketskefing Báró alakja, Arthur Rimbaud: A részeg hajó c. verses kötetében, a Prózai kísérletek elnevezésű részben a Ketskefing báró c. műben található)

Kerkyra 

Így ültek ott a strandon… hallgatagon egymásnak dőlve 

Túl a rajongáson… szeretetbe törve 

Gyűrött törülközőn szótlanul, flegmán 

A St.George öböl homokos partján 

Hajuk lágyan őszül, de még jócskán szépek 

A távoli horizontra egy szempárral néznek 

Hátha Poseidon felkorbácsolja a tengert 

Tajtéka nem ismer majd sem Istent, sem embert 

De nincs más, csak a csend, és ami benne tombol 

Mit egyik a másikról, s kettejükről gondol 

Vagy épp csak arról, mi a pillanatban zajlik 

S közben tompa gyerekzsivaj a hullámmal morajlik 

Ernyedt félálomban a legédesebb lárma 

Hanyatló testtel a délután langyába 

S mikor megcsókolja csupasz meleg vállát, 

Sós ízű bőre csiklandozza száját… 

Ez volt a nyár Kerkyrán 

Egy rebbenő augusztus délután 

És fogadalmat tettem, hogy csakazért is 

Így foglak szeretni örökkön én is.